Porcelán para – Ne félj a porcitól!
(Az alábbi cikket, sok érdekes írással együtt a Szépvilág Extra 2009-es karácsonyi számában is olvashatod)
Oktatásaim során nagyon sok kezdő és gyakorlott műkörömépítővel találkozom és amikor szóba kerül, hogy ki milyen anyaggal dolgozik, akkor szinte minden esetben toronymagasan a zselé vezet. Hogy miért? A kérdésre adott válaszok között legtöbbször az szerepel, hogy gyorsan köt, nehéz vele dolgozni, nem tanították meg jól. Ezeket a válaszokat hallva, valahogy mindig az az érzésem, hogy valahol a mélyben a porcelántól való félelem az, ami gátat szab az anyag használatának. A porcelán azonban egy kiváló anyag, amiben rengeteg lehetőség rejlik, csupán egy kis időt kell adnunk magunknak, hogy megértsük és megismerjük az anyag működését.
A porcelán anyag már első ránézésre is merőben eltér a zselétől: míg a zselé esetében maga az építő anyag már készen található a tégelyben, a porcelán esetében egy adag folyadék és egy tégely por áll a rendelkezésünkre. A két összetevő önmagában nem keményedik meg, nem szárad meg, a kötési folyamat csakis akkor indul be, amikor a por és a folyadék találkozik egymással. A kezdetben viszonylag puha, fogkrém állagú anyag ezután folyamatosan keményedik, majd teljesen megszilárdul.
A folyadékot liquidnek hívjuk, amelyből létezik szagos levegőn kötő, szagtalan levegőn kötő és szagtalan uv fényre kötő változat. Az ún. hagyományos, lilás színű, jellegzetesen szúrós szagú, levegőn kötő folyadék nem csak fizikai tulajdonságaiban, hanem a kötési folyamat szisztémájában is eltér a másik két változattól. A hagyományos liquid esetében az anyag kívülről kezd el keményedni, míg a belseje még puha, majd egyre jobban megszilárdul. Ez a tulajdonság az, amit a munkánk során többszörösen is tudunk majd hasznosítani.
Mivel a hagyományos liquid illata sokak számára kellemetlen, ezért kifejlesztették a szagtalan változatot, az uv fényre kötő liquid létrehozását pedig a hagyományos liquid viszonylag gyors kötése miatt igényelte a piac. Itt azonban egy merőben máshogy működő anyagról beszélünk, hiszen az anyag belülről kifele kezd el kötni, amikor a belseje kemény, a külseje még puha. Az anyag kikeményedése után a felületen egy radírszerű réteg keletkezik, amit formára reszelés előtt el kell távolítanunk. A kutatók fáradtságos munkája ellenére ez a két változat tulajdonságaiban messze elmarad az eredeti változattól, ezért a szalonokban még mindig szívesebben dolgozunk a hagyományos liquiddel.
A porcelán rendszereket úgy alakították ki, hogy kezdő és profi szakemberek igényeit is ki tudják elégíteni, ezért lassú és gyorskötésű anyag közül választhatunk, amelyet anyagmárkától függően két fajta liquiddel vagy két fajta porral valósítanak meg.
Emellett a porcelán kötési idejét nagyban befolyásolja a hőmérséklet is, nyáron, melegben az anyag gyorsabban köt, télen, hidegben pedig lassabban, így a munkánk során a hőmérséklet változását is számításba kell vennünk. A zselénél ilyet nem tapasztalhatunk, ugyanakkor itt a hőmérséklet az anyag állagát és a kötés közben keletkező hő intenzitását befolyásolja.
A porcelánhoz természetes szőrű ecsetet használunk, hiszen a szőr belsejében lévő üregbe a liquid felszívódik, majd az ecset szőrét a üvegtálka falán lehúzva, a felesleges folyadékot eltávolítjuk. Műszőr ecseteknél ez az üreg nem található meg, így a folyadékot nem tudják felszívni. Porcelán ecset vásárlásakor három szempontot kell figyelembe vennünk: az ecset töve legyen lapított, a hegye pontban végződő, a mérete pedig minél nagyobb, 8-as vagy 10-es. Soha ne féljünk nagyobb ecsettel dolgozni, hiszen a nagy méretű ecsettel fel tudunk venni kevés liquidet és egyúttal kisebb anyagot, ugyanakkor a hosszabb körmökhöz szükséges nagyobb anyagmennyiséget is. Emellett egy nagyobb ecsettel nagyobb felületet tudunk átfogni, így egyenletesebb felszínt kapunk és nagyobb erőt tudunk kifejteni akár a mosolyvonal kialakításánál, akár az anyag terítésénél.
A porcelán esetében kulcsfontosságú a megfelelő por és folyadék aránya. Ha a liquidhez kevés port veszünk fel, az anyag elfolyik, ha túl sokat, akkor pedig annyira kemény, hogy nem tudjuk teríteni. A megfelelő állagot a fogkrém sűrűségéhez lehetne hasonlítani. Talán ez az a lépés ahol sokan azt gondolják, hogy inkább maradnak a zselés körmök készítésénél, pedig csak néhány alkalmat kell rászánni arra, hogy ráérezzünk a megfelelő arányra, utána már ösztönösen, ránézésre meg tudjuk állapítani.
A másik, talán buktatónak nevezhető lépés, a megfelelő méretű gombóc felvétele. Sajnos itt sincs más lehetőségünk, mint a sok-sok gyakorlás, de talán segít egy kicsit, ha gondolatban valamihez hasonlítjuk a mennyiséget, például, ha a gyűrűsujjra borsónyi anyag szükséges a szabadszél kialakításához, hosszabb vagy szélesebb körmök esetén ehhez viszonyítva nagyobb anyagra lesz szükségünk, kisebb körmök esetén pedig kisebb, például lencsényi gombócot veszünk fel.
A porcelán esetében teljesen más ecsettartást és mozdulatokat kell alkalmaznunk, mint a zselénél megszokott, lakkozáshoz hasonlító, könnyed anyagkezelés, itt határozottabb, erősebb ecsethasználatra van szükség. A lapogatással az anyagot mozgatni, teríteni tudjuk a megfelelő helyre, és miután a mosolyvonalat az ecsetünk hegyével kitöröljük, a simítással homogén, sima felületet kapunk. A ismétlődő lapogató és simító mozdulatok valamint a porcelán folyamatos kötése miatt egy nagyon tömör, lapos anyagot és a mosolyvonalnál egy szinte függőleges fallal rendelkező, nagyon kontúros, árnyékos szabadszélt kapunk, olyat, amilyet zselével sosem érhetünk el.
Szintén ezt a tulajdonságot tudjuk kihasználni, amikor színes anyagokkal dolgozunk. Porcelán esetében sem a kötésben, sem az anyag erősségében nincsen különbség színes és színtelen porcelán között, míg zselé esetében a lágy és építő zseléknél figyelembe kell vennünk ezek rugalmasságát, tartósságát és állagát. Amikor színes sávokból szeretnénk a körmöt elkészíteni, akkor zselé esetében ügyelnünk kell arra, hogy a sávok ne folyjanak el és minden egyes színt külön meg kell lámpáznunk, csillámok esetében pedig külön gondot okoz, hogy a csillámszemek ne mozduljanak el. Porcelán körmöknél sokkal egyszerűbb a dolgunk, hiszen az egyik felhordott szín oldalát az ecsetünkkel kitöröljük, majd rögtön felvihetjük mellé a következő színeket, nem folynak el és mivel folyamatosan köt az anyag, anélkül, hogy elmosódnának a színek, átlátszó anyaggal kialakíthatjuk a C ívet és rögtön dolgozhatunk tovább.
Miután elkészítettük a körmöt, a porcelán anyag folyamatosan keményedik, kívülről befelé haladva. Ennek köszönhetően ha a megfelelő időben, amikor még ún, félkötésben van az anyag, két oldalról megnyomjuk a körmöt (a külső rétegben már nem tudunk kárt tenni, de a belseje még puha), így a körmöt hajlíthatjuk és ezt a hajlított formát meg is tartja az anyag, aminek köszönhetően a szabadszél szemből nézve ívesebb lesz, fentről pedig sokkal keskenyebb, kecsesebb. A hajlításnak az esztétikumon túl statikai szerepe is van: a hajlított körmök a szemből érkező ütésekkel szemben sokkal ellenállóbbak, mint hajlítás nélkül.
A porcelán jóval keményebb anyag, mint a zselé, amit mi, műkörömépítők elsősorban a reszelésnél érzékelünk. Éppen ezért nagyon fontos, hogy még az anyagfelhordásnál egy sima és egyenletes felszínt alakítsunk ki, amit a reszeléssel tulajdonképpen csak finomítunk. Porcelán körömnél a hossz és forma kialakításánál durvább (100-120-as) reszelőt használunk, vigyázva a bőr melletti részekre, a felületreszelésnél pedig közepes (150-180-as) reszelőt, határozott, erősebb mozdulatokkal, mint zselé esetében. Szalonmunka során a bufferrel finomított köröm fényét fényzselével adjuk vissza, de a porcelán anyag alkalmas arra, hogy polírozással tükörfényes felületet alakítsunk ki.
Ha el kell távolítanunk a műkörmöt, akkor porcelán esetében egy kíméletes módszer áll a rendelkezésünkre, mégpedig az acetonban való leáztatás. Az aceton tartalmú folyadék kívülről megpuhítja az anyagot és nagyjából fél óra alatt az egész köröm leoldható, míg zselé esetében csak reszeléssel tudjuk leszedni az anyagot és akármennyire is óvatosak vagyunk, elkerülhetetlen, hogy a természetes köröm felső rétegét is eltávolítsuk. A közelmúltban kifejlesztették a leoldható zseléket, amiket ugyanúgy acetonban kell leáztatni, itt azonban a tartóssággal és a keménységgel vannak még problémák.
Porcelán esetében a felületre készíthető 3D virágok változatos szépségét senki sem vitathatja. Színek és formák végtelen sora áll rendelkezésünkre, amelyekből ügyességünktől és fantáziánktól függően készíthetünk visszafogott szirmokat vagy akár a virágok élethű mását. Ezeknél a díszítéseknél megint a kívülről történő kötés ad lehetőséget arra, hogy az ecsetünkkel megnyomva a gombócot szét tudjuk teríteni és sziromformát alakítsunk ki, ugyanakkor az ecsetünk nyoma benne maradjon és megőrizze ezt a formát. Ilyen típusú virágokat sem zseléből, sem szagtalan vagy uv fényre kötő liquiddel nem tudunk kivitelezni.
Munkám és az oktatásaim során zselével és porcelánnal is készítek műkörmöket. Próbálok mindenkit arra ösztönözni, hogy avval, ha mindkét anyaggal ugyanolyan jól és biztosan tudunk dolgozni, több vendéget tudunk elérni, hiszen jelentős százalékuk határozott elképzeléssel tér be hozzánk a szalonba és ha elzárkózunk az egyik anyag használatától, avval vendéget veszíthetünk. Emellett többször előfordult már, hogy olyan vendégnek, akinek a zselé folyamatosan felvált a körméről, a porcelán hosszú távú megoldást tudott jelenteni az erősebb tapadás miatt amivel ismét új vendéget tudunk szerezni és a régi vendéget meg tudjuk tartani.
Remélem, sikerült meghoznom a kedvet ahhoz, hogy megpróbáljatok közelebbi barátságot kötni evvel a páratlan anyaggal, a porcelánnal.