Az idei londoni Nailympia sok szempontból volt különleges a számomra. Egyrészt idén norvég színekben indultam, ami egyrészt furcsa volt, ugyanakkor örömmel töltött el, hogy az új otthonomat képviselhetem.
Másrészt nagyon nehéz volt maga a felkészülés, hiszen a költözés után szinte egyből neki is kellett kezdenem a gyakorlásoknak és mivel a modelljeim Magyarországon voltak, nem volt mást tenni, mint egy csokorba szedni őket és hazamenni két egybefüggő, nagy gyakorlásra. Ráadásul az anyagok, eszközök listába vételét és összepakolását is a szokásosnál jóval korábban kellett megtennem, ami nagyon szokatlan volt. Azért szerencsére Norvégiában is találtam néhány bátor jelentkezőt, akik rám bízták magukat és lehetőségem volt néhányszor itt is gyakorolni, ami nagyon nagy segítség volt és ezúton is nagyon köszönöm!
Ennek ellenére, vagy éppen ezért, igyekeztem nagyon koncentráltan nekivágni a versenynek, hiszen tudtam, hogy ha fejben ott vagyok, az már fél siker.
A legnehezebb az volt, hogy tudtam, idén a férjem nem tud velem lenni és egyedül kell megoldanom a feladatot, ami bevallom, nagy terhet tett rám.
Emellett első alkalom volt, hogy a modelljeimmel nem együtt utaztunk, hiszen én Bergenből, ők Budapestről jöttek, így csütörtökön este a szállodában találkoztunk, addig pedig kezeimet tördelve imádkoztam, hogy ők is és én is épségben, szerencsésen megérkezzünk és oda is találjunk 🙂
Csapatversenyben eddig soha nem indultam és már néhány évvel ezelőtt beszélgettünk Linnel, hogy jó lenne egyszer csapatba összeállni – idén ez a lehetőség is meglett, így Madelenel kiegészülve az alap csapatunk megvolt, amihez később Michaela, majd Anamarija, végül Melinda is csatlakozott, így megalakult a Dream Team, ahol mondhatom, 5 csupaszív, kedves és nagyon jó emberrel ismerkedhettem meg, ahol nem egymás ellen, hanem együtt versenyeztünk és ahol őszintén örültünk a másik sikerének…. jó volt ezt érezni, köszönöm nektek 🙂
Egyszóval kalandosan és merőben szokatlanul indult az idei verseny, ami azonban annál nagyobb örömmel és egy hatalmas meglepetéssel zárult.
Divízió 3-ban Stiletto és Tip porcelán kategóriában 1. helyezést, Épített porcelán és Tip zselé kategóriában 2. helyezést, Reality (szalon díszítő) kategóriában 3. helyezést és Épített zselé kategóriában 4. helyezést sikerült elérnem. Ez utóbbi miatt egy kicsit csalódott vagyok, sajnálom, hogy a zsűri nem úgy értékelte a munkámat ahogy szerettem volna, mert szerintem azért elég jól sikerült, de végülis életem első épített zselés versenykörmének ez sem rossz, ugyanis soha nem indultam még zselé kategóriában épített technikával 😉
Mivel a csapat tagjai végig nagyon jól teljesítettek és többször is a dobogóra állhattunk, sőt, Tip zselé kategóriában a a dobogón csak a Dream Team tagjai álltak, nem volt meglepetés számunkra, hogy sikerült megnyernünk a csapatversenyt 🙂
Az eredményhirdetés a végére hatalmas meglepetést tartogatott mindenkinek, de főleg nekem …. 😀 Ezt a versenyszámot a pontszámok alapján számolják, és mi az eredmények kihirdetésekor a pontszámokat nem, csak a helyezéseket tudjuk meg. Így mivel a Dream Team egyik tagja, Madelene szinte csak aranyérmeket szerzett, biztosra vettük, hogy ő lesz az összesített bajnok, így ennek kihirdetésekor kissé szomorúan, hogy idén nem lesz kupám, ugyanakkor örömmel, hogy az egyik nagyon kedves verseny- és csapattársam fogja megkapni vártam a végeredményt…. és el sem hittem, hogy az én nevemet mondták. Nem is értettem, hogy ez hogyan lehetséges és szinte kábultan mentem ki a színpadra, ahol utólag a videót visszanézve, szinte kitéptem Alex kezéből a kupát 😀 (videót hamarosan láthattok majd 🙂 )
Óriási boldogság volt, ugyanakkor ott bujkált a fejemben a tavalyi stockholmi verseny, és nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy nehogy elszámolás legyen, mert én ugyan vissza nem adom a szépséges kupámat 🙂
Egészen csak akkor nyugodtam meg, amikor a pontozólapokat megkaptuk és a saját szememmel láttam, hogy valóban nekem lett a legtöbb pontom.
Rettentően boldog és nagyon büszke vagyok, hogy harmadszor is enyém lehet a Winner of Winners cím, az pedig hatalmas megtiszteltetés, hogy (tudtommal) Norvégiának én hozhattam el ezt a címet először.
Szeretném megköszönni a lehetőséget Reni Mobrandtnak és a Nail Systems Open-nek, hiszen ezen a versenyen kvalifikáltam magamat a Nailympiára még novemberben.
Köszönöm a Perfect Nails Europenak a támogatásukat és a fantasztikus anyagokat, amik nélkül ez az eredmény nem születhetett volna meg.
Hálásan köszönöm és soha nem felejtem el a sok hasznos tanácsot David Fowlernek aki nem csak fantasztikus oktató, de fantasztikus ember is!
Köszönöm a modelleimnek, akik ebben a különleges helyzetben is a segítségemre voltak: Avrora Lozanova, Feride Arifova, Drabant Fruzsina, Judit Eszterhai, Katrina, Maya Abbedissen, Nikoletta Bella, Nina Raycheva-Hasan, Noémi Juhász, Veronica, Eliádesz Szalai Zsuzsanna- köszönöm a segítségeteket!
Természetesen nagyon nagy köszönettel tartozom két versenymodellemnek, Andrea Kara és Lukács Laura a bátorságért, hogy a kedvemért egyedül nekiindultak, a sok-sok türelemért, a bíztató szavakért, a szurkolásért és a nagyon összeszedett munkáért, mert ez akárki akármit is mond, csapatmunka a javából 🙂
Gratulálok minden versenyzőnek, mert idén a szavakkal nem kifejezhető hideg igencsak próbára tett mindenkit.
Köszönetet kell mondanom Alex Foxnak és Janine Derbyshirenek, hiszen egy ilyen verseny megszervezése nem kis feladat. Köszönjük a zsűri munkáját és külön köszönet Elaine Watsonnak a zsűri elnökének a nagyon vidám hangulatú eredményhirdetésért.
Nagy szeretettel gratulálok a Dream Team csapat tagjainak az elért eredményekhez, jó volt veletek együtt, Együtt versenyezni 🙂
Anamarija Saric, Linn Kristin, Madelene Wolf, Foor Melinda, Micaela Wallgren, – Mi vagyunk a Dream Team 🙂
És végül, de nem utolsó sorban köszönöm a férjemnek, aki ugyan most a távolból, de bíztatott, szurkolt és tartotta bennem a lelket, mert volt ilyen is 🙂