Október végén egy nagyon érdekes utazáson vettünk részt. Egy 3 napos tanfolyamot tartottam Szíria egyik nagyvárosában, Aleppoban. E különleges helyszín az isztambuli találkozásra vezethető vissza, ahol a Beuty Eurasián megismerkedtem Arazzal és Yenovkkal, akik Szíriából érkeztek a kiállításra. Mivel nagyon megtetszettek nekik a Perfect Nails termékei, rövid tárgyalásokat követően ők lettek a Perfect Nails első közel keleti viszonteladói.
Már hónapok óta leveleztünk, hogy megtaláljuk a megfelelő időpontot és a számukra legmegfelelőbb képzéseket. Ez a szokásosnál egy kicsit nehezebb feladat volt, mert Szíriában még gyerekcipőben jár a műkörömépítés és olyanok is érdeklődtek a tanfolyam iránt, akik még soha nem készítettek műkörmöt. Megpróbáltuk úgy összeállítani a tanfolyamot, hogy az általuk kért témák benne legyenek, de ne legyen túl nehéz a kezdők számára sem. Mivel nagy bánatomra Magyarországhoz hasonlóan ők sem szeretik a porcelánt, végül egy kezdő és haladó zselés technikai és egy kezdő porcelán díszítő tanfolyamban egyeztünk ki. Izgalommal töltött el, hogy most angolul kell előadást tartanom, még sosem voltam ilyen helyzetben.
Mivel Szíriában március óta zavargások vannak és a magyar sajtóban csak azt lehetett hallani, hogy éppen hány embert lőttek le, így nagyon sokan óvtak az utazástól, még a nagykövetség is a nem javasolt úticélok közé sorolta az országot, de Yenovk minden egyes aggódó emailre megnyugtató választ adott, hogy ha bármi gond lenne Aleppoban, nem hívna minket. Végül úgy döntöttünk, hogy egy ilyen életre szóló élményt n nem lehet kihagyni, az pedig, hogy ez az élmény jó vagy rossz lesz, majd ott elválik. Sok ismerőstől, akik egyébként még sosem voltak Szíriában, megkaptuk a sok hasznos tanácsot, miszerint ne együnk nyers húst és nyers zöldséget, ne vegyünk ételt utcai árustól, ne igyunk csapvizet és mielőtt felvesszük a cipőnket nézzük meg, nincs-e benne skorpió (ez utóbbin Yenovk rendkívül jót mulatott, hiszen a városban nincsenek skorpiók, pláne, amikor elmondtam, hogy én tényleg megnézem, de még nem találtam benne semmit).
Szíriába a beutazáshoz vízumot kell igényelni, így indulás előtt néhány héttel felkerestem a konzulátust, ahol kicsit furcsán néztek, amikor leírtam, hogy milyen céllal megyünk, de amikor megmutattam a körmeimet, megértették.
Az utazás előtt néhány nappal már izgultunk és győzködtük egymást, hogy nem lesz semmi baj és jól döntöttünk, hogy elvállaltuk. Beszereztük az ajándékba szánt, díjnyertes ágyas pálinkát és egy MűkörömAkadémiás kötényt.
Az útiterv elég szűk volt, vasárnap éjszaka indult a gépünk Damaszkuszba, onnan pedig hajnalban egy belföldi járat vitt minket Aleppoba. Hétfőre rövid alvás után városnézést terveztünk, majd keddtől csütörtökig a tanfolyamot, csütörtök éjszaka pedig már indulunk is vissza.
Amint megérkeztünk a budapesti reptérre, ismét kicsit elbizonytalanodtunk, hiszen ránézésre rajtunk kívül nem utazott más magyar a gépen. Onnan már azonban nem volt visszaút a gépen ülve pedig már csak azon izgultam, hogy a poggyászomban lévő rengeteg fehér és színes por ne keltse fel a szír vámosok érdeklődését – nehezen tudnám elmagyarázni, hogy ez nem olyan por és mire is fogom használni.
Damaszkuszból sajnos semmit nem láttunk, mivel éjszaka érkeztünk meg. Az útlevél ellenőrzéskor kicsi fennakadást okozott, hogy a határőr nem beszélt angolul, de miután valószínűleg úgy mérte fel a helyzetet, hogy nem vagyunk terroristák, megkegyelmezett nekünk és megkaptuk a belépésre jogosító pecsétet, így hivatalosan is megérkeztünk. Aleppoba hajnalban érkeztünk, így láttuk a napfelkeltét a repülőről és a reptéren sorakozó vadászgépeket és katonai teherautókat is.
A reptéren Yenovk várt minket és mint utóbb kiderült, egy kis városnézésre mentünk, mert a szállodáig tartó kb 15 perces utat másfél óra alatt tettük meg. Amikor tavasszal azt írtam Isztambulról, hogy őrülten vezettek, az csak azért volt, mert még nem láttam a szíreket. Itt tényleg nagyítóval kellett keresni az olyan autót, amin nem volt horpadás vagy karcolás és az hagyján, hogy a három sávos utat öt sávban használják, de a tömött utakon mindig találnak egy kis helyet a szlalomozásra. A gyalogosok a zebrákat, amiből elég kevés volt, nem nagyon használták, lesz ami lesz alapon ők bizony elindultak bárhol, így állandóan lehetett számítani egy autó elé lépő emberre. A gyors városnézés közben már egyből megszegtük az egyik fontos szabályt. Egy Yenovk által kedvelt, de eldugott helyen reggeliztünk, ahol sajtos szendvicset ettünk és friss eperből készült tejes turmixot ittunk. Megelevenedett előttünk a filmekből látott arab világ, romos házakkal, az autókon logó emberekkel, a szűk utcákkal és a rengeteg kis bolttal. Egyszerre volt nagyon szép, hangulatos és mégis rémisztő.
Ezután a hotel felé vettük az irányt, ahol az éjszakai repülés után muszáj volt egy kicsit lepihennünk. Csak három órát engedélyeztünk, mivel mindenképpen szerettünk volna szétnézni a városban és tudtuk, hogy máskor erre nem lesz lehetőség, bár hatalmas kísértés volt a nagyon kényelmes ágy, de végül nem engedtünk neki.
Megnéztük a Citadellát, pár iszlám, örmény és keresztény templomot, elmentünk egy nagyon hangulatos ősi negyedbe, ahol hangulatos utcákon sétáltunk, láttunk helyi iskolákat, ékszerészeket, cipőkészítőket, asztalosokat és a legkülönb féle dolgokat árusító boltokat. Végül megnéztük Araz munkahelyét, ahol megkért, hogy csináljak neki szép új körmöket, mivel az isztambuli szett nagyon tetszett neki. Vacsora előtt megnéztük a tanfolyam helyszínét, ami egy bevásárlóközpont egyik üzlete volt még félkész állapotban, mert nemrég bérelték ki és egy napja vehették át a kulcsokat hozzá, így segítettünk egy kicsit a dekorálásban. Mi már úgy gondoltuk, hogy későre jár az idő, de mint kiderült, náluk még csak ekkor kezdődik az élet. A boltok 11kor vagy még később nyitnak, délután egy kis szünet, majd éjfél után zárnak. Első vacsoránál még nem mertek a mély vízbe dobni így egy pizzázóba mentünk és kicsivel éjfél után értünk vissza a szállodába.
Nagyon korainak tűnt a reggel, pedig fél 10-re beszéltük meg a találkozót, az előző napi éjszakázást még éreztük.
Mire megérkeztünk az üzletben már vártak a tanulók, így rövid bemutatkozás után el is kezdtük az aznapi tananyagot. Az itthoni zselés tanfolyamot egyszerűsítettem egy kicsit, így első nap francia körmöket készítettünk a hagyományos rózsaszín- fehér technikával és körömágy hosszabbítással is. A lányoknak (és egy bátor fiúnak) az általuk ismert tipes köröm után kihívást jelentettek az új technikák ezért picit módosítottam a tananyagot és az első napon csak szögletes körmöket és egyszerűbb díszítéseket mutattam, amikre a következő napon tudunk építkezni.
A tanfolyam a már megszokott mederben folyt, délelőtt részletesen bemutattam és elmagyaráztam a körömépítés menetét az alapoktól kezdve, az ebédszünet után pedig a tanulókon volt a sor, nekifogtak a gyakorlásnak. Az első néhány percben kicsit megijedtem, amikor láttam, hogy a modellek műkörmeit lefeszegetéssel távolítják el, így gyorsan megállítottam őket és átbeszéltük a helyes leszedés folyamatát is.
Ahogy arra számítottam is, nehéz dolgom volt, szinte minden mozzanatnál valakinek segítségre volt szüksége, amit nehezített, hogy néhány tanuló nem beszélt jól angolul, ilyenkor jól jött a többi tanuló és a modellek segítsége.
Azt azonban örömmel láttam, hogy az utoljára készült körmök nagyságrendekkel jobban sikerültek, mint az elsők.
A gyakorlás vége felé már megszokásból álltam neki az oklevelek megírásának, de rájöttem, hogy a nevekkel kapcsolatban segítségre van szükségem és megkértem Yenovk-ot, hogy nyomtatott betűkkel írja fel nekem egy papírra őket. Fáradtan, de mégis mosollyal az arcán vette át mindenki az aznapra szóló oklevelét.
Mi is fáradtan tértünk vissza a hotelbe ahol kicsit felfrissültünk, majd elindultunk egy rövid városnézésre és vacsorázni egy western étterembe. A finom és bőséges vacsora után a szállodában nagyon gyorsan elaludtunk.
Másnap reggel ha lehet, még erősebben éreztük az ágy tömegvonzását, de nem volt mese, menni kellett, a tanulók vártak ránk.
A második napon kissé emeltük a tétet, már színes anyagokkal és az extrémebb körömformákkal készítettem a körmöket: stilettot, orosz mandulát és edge-t kértek.
Nagyon tetszettek nekik az extravagáns és színes körmök, de már közben megbeszéltük, hogy aki úgy érzi, hogy még az alapokat kellene gyakorolnia, az ma is inkább francia, szögletes körmöket készít.
Már itt látszott, hogy az előző nap után az újabb rengeteg információ megterhelő volt, az ebédszünet hosszúra nyúlt, de végül mindenki megérkezett és elkezdhettük a gyakorlást. Nagy sikert arattak az új színes zselék és slágernek számítottak a rugalmas kagylólapok. Bár nem tartozott a tananyaghoz, de szerettem volna megmutatni nekik, hogy mennyi lehetőség van a szakmánkban, így készítettem nekik néhány egyszerűbb akril díszítést is.
Az oklevelek átadása után a terem most is gyorsan kiürült, ami nem volt csoda, hiszen 10 órától 19 óráig keményen dolgoztunk.
Hazafele kaptunk egy kis helyi édességet, ami tésztába tekert édes sajt volt vaníliafagylalttal megpúpozva – egy morzsa sem maradt belőle, mert nagyon finom volt. Ezután mivel ez volt az utolsó esténk, megkértük a vendéglátóinkat, hogy olyan helyre menjünk vacsorázni, ahol megtudjuk kóstolni a helyi ételeket is, hiszen enélkül nem mehetünk haza.
Mivel szerettünk volna egy különleges édességet ajándékba hazavinni (pisztáciából, mézből és tésztából készült különböző formájú falatkák), ezért még az étterem előtt megálltunk egy kis boltnál, ahol kézzel készítették és a kívánságnak megfelelően csomagolták őket. Jó választásnak bizonyult, mert itthon a családban nagy sikert aratott.
A választásuk egy örmény étteremre esett, ahol az étlap csak arab nyelven volt, így teljesen rájuk bíztuk magunkat, csak annyit hallottunk, hogy nagyon hosszú volt a rendelési lista.
Ezután egyszer csak megjelent két pincér, akik folyamatosan elkezdték az asztalt telerakni kis tálakkal, amiket még akkor is hoztak, mikor már alig volt hely az asztalon és bennünk is. Kóstoltunk humuszt, fokhagymás tejfölt, sült paprikát, grill húsokat, túróval töltött tésztát, töltött pitát és egy a mi tatár beafsteak-ünkhöz hasonló fűszeres nyers húst, bár az alapszabályainkra emlékezvén, ebből éppen csak egy falatot mertünk kóstolni.
Megkóstoltuk a helyi, jellegzetes ánizs pálinkát és a fiúk elszipókáztak egy hubble-bubble-t (vízipipát).
Hajnali 2 óra is elmúlt mire a hotelba értünk így a pakolást reggelre halasztottuk és pillanatok alatt elnyomott bennünket az álom.
Az utolsó napon a porcelán virágok készítése volt a téma, ahol az egyszerűbb hátterekkel és virágokkal kezdtünk, majd haladtunk az egyre bonyolultabb virágok és levelek felé. A nap most nem egy bemutatóra és gyakorlásra volt bontva, hanem apránként haladtunk és mit megmutattam, a tanulók rögtön be is gyakorolták.
A végén még mutattam egy kis kedvcsináló ként néhány haladó szintű virágot és csavard levelet, ami nagyon tetszett de ez már egy következő tanfolyam témája.
Az oklevelek kiosztása után készítettünk sok-sok közös képet, majd gyorsan összepakoltunk és elbúcsúztunk egymástól.
Sajnos már nem maradt idő másra, minthogy a vendéglátóinknál bekapjunk néhány falatot akik kellemes meglepetésként egy kis ajándékkal is kedveskedtek nekünk: én egy nagyon szép nyakláncot kaptam, Gábor pedig az ánizspálinkából hozhatott haza egy üvegre valót.
Yenovk-ék még kikísértek a reptérre, ahol búcsúzás után még a lelkünkre kötötték, ha bármi gond van a vámon, vagy az úton akkor telefonáljunk. A leírások alapján, amik szerint nagyon szigorúan veszik a műkincsek kivitelét az országból felkészültünk, hogy szétszedik a gondosan fóliába csomagolt bőröndjeinket. Ennek ellenére a vámnál arra a kérdésre, hogy viszünk-e haza valamit, egy „Only sweets” válasz után már engedtek is tovább, minden további ellenőrzés nélkül. Ismét egy kis géppel mentünk Damaszkuszba, ahol még 3 óránk volt a csatlakozásig, így többször is végignéztük az üzleteket majd leültünk megírni ezt a kis úti beszámolót.
Végül pénteken reggel szerencsésen megérkeztünk Budapestre, ahol visszacsöppentünk a szokásos kerékvágásba: Gábor mér a reptérről ment dolgozni én pedig haza, hogy felkészüljek a délutáni okj-s órámra, ahol a tanulókat megismertetem a műkörömépítés elméletével.
Ezúton is szeretnék köszönetet mondani Araz-nak és Yenovk-nak a meghívásért és a fantasztikus élményekért, Vikinek a sok szervezésért és ügyintézésért és a Perfect Nailsnek, hogy lehetővé tették az utazást.
A szíriai körmösöknek pedig nagyon sok sikert és kitartást kívánok!