A Cesaros Big Day után gőzerővel elkezdtem készülni az április végi Beautyra. Miután tavaly októberben Münchenben az Európa Bajnokságon épített kategóriában első helyezést értem el, ezért idén csak tipes kategóriában indulhattam. Ez a versemyszám mindenképpen kihívást jelentett, hiszen tipes porcelán versenykörmöt még soha nem készítettem, ezért jó sok tréning terveztem be. Szerencsére napról napra látszott a fejlődés, aminek egyrészt örültem, másrészt az eddigiek alapján kissé meg is ijedtem – a gyakorlásaimnak nem kellene jóknak lenni… 🙂 Keményen tréningeztem, mert ara számítottam, hogy kemény mezőny lesz és nehéz ellenfeleim lesznek. Az utolsó gyakorlásomon kissé hülyén éreztem magamat, de megnyugodtam, amikor láttam, hogy tele van hibával, ez az, akkor a versenyen jót fogok csináni. Az eredeti terv szerint ezután már nem gyakoroltam volna, de az utolsó pillanatban jelentkezett egy lány modellnek, aki pont ráért másnap, így neki köszönhetően még be tudtam iktatni egy utolsó utáni gyakorlást. Nem lett túl jó, de mégis jót tett a lelkemnek.
Mivel felkértek, hogy vasárnap tartsak egy bemutató előadást, ezért a pénteki napot erre szántam. Már előtte papíron megterveztem a körmöt, Edge forma, porcelán és akril virággal. Nem volt valami könnyű választás, így Fruzsival reggeltől késő délutánig készítettük a körmöt, akinek ezúton is köszönöm a türelmét!
Este felé megérkezett Laura is, akinek leszedtem a körmeit és előkészítettem a másnapi versenyre. Mivel már komplett listám van arról, hogy mit kell vinnem a versenyre, gyorsan összepakoltam és igyekeztem korán lefeküdni, hiszen nehéz nap állt előttem.
Szombaton korán, 5 óra körül keltünk, gyorsan elmentünk Lauráért, majd visszamentünk a szalonba és előkészítettem a körmeit. Nagyon ideges voltam, mert nagy volt a tét, nagyon szerettem volna kijutni Münchenbe, ahhoz pedig csakis az első hely felelt meg. Szegény párom lelkiismeretesen hozta a reggelit, de a fele sem ment le a torkomon, így néhány falat után elindultunk a Beauty szokásos helyszíne, a Syma csarnok felé. Szerencsére (vagy inkább a nagyon korai idő miatt) pont a bejáratnál kaptunk helyet, de hiába siettünk, a biztonsági őrök nagyon komolyan vették, hogy 7:30-tól van regisztráció, így jó 10 percet ácsorogtunk a bejáratnál – nekem óráknak tűnt.
Végre beengedtek, így elsőként tudtam regisztrálni. Gyorsan kipakoltam, mindent a jól megszokott helyére tettem, közben mindenki megérkezett, így Dóriék ismertethették a kategóriákat, ahol nagyon megdöbbentem, amikor kiderült, hogy a Profi Tipes kategóriába mindössze négyen neveztünk és nem volt itt az általam várt nagy nevek közül senki, így emiatt kissé csalódott voltam. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem volt ellenfél, Barsi Timivel párszor együtt gyakoroltunk a Cesars versenyfelkészítőjén és az ottani gyakorlásai alapján bizony volt okom tartani tőle, a másik két lányról pedig nem tudtam semmit, így mégsem nyugodtam meg.
Lassan közeledett a 9 óra a hőmérséklet pedig egyre melegedett. Ebben a melegben nagyon gyorsan kötött az anyag, emiatt pedig lett néhány bosszantó hibám, de ezzel nem tudtam mit kezdeni. A 2,5 óra, amikor az ember csak a feladatra koncentrál nagyon hamar elmegy, így most is gyorsan eljött a lakkozás ideje, utána pedig az utolsó másodpercekig finomítottam a körmön.
Miután letelt a versenyidő a modellek feltett kézzel jelezték, hogy már nem dolgozunk rajtunk, mi pedig gyorsan összepakoltunk. Pakolás közben persze szakítottam időt, hogy megnézzem a másik három lány munkáját és cseppet sem lettem nyugodt. Az épített kategóriában és nézelődtem és örömmel konstatáltam, hogy nagyon szép munkák készültek és, ha jövőre szeretnék indulni, nehéz dolgom lesz.
A versenyes eszközöket kipakoltuk az autóba, majd visszamentünk és végignéztük a kiállítókat, majd pár perc barangolás után beálltam a Cesar’s Secrets standra bemutatózni, ahol gyorsan telt az idő és a látogatók kavalkádjában nem értem rá a hibákon rágódni. Kb. 16 óráig készítettük az érdeklődőknek felváltva a körmöket, majd mikor kiengedték a modelleket, következett a leghosszabb 1 óra, amíg vártunk az eredményekre.
Kicsivel a tervezett időpont után végre megérkeztek a háziasszonyok és elkezdődött a ceremónia. Minket versenyzőket és a modelleket betereltek a színpad melletti előtérbe, onnan néztük és hallgattuk a kezdő verseny eredményhirdetését. A kezdő kategóriában is az épített versenyszám volt a népszerű, akár csak a profiban, itt is rengeteg versenyző indult. Miután besöpörték az őket megillető tapsot, mi következtünk és a színpadra fellépve jobban izgultam, mint tavaly. Mondhatni, remegett kezem-lábam, de szerencsére az én kategóriámmal kezdtünk, így nem volt már hátra túl sok az eredményig. A Beautyn szokás, hogy fordított sorrendben, minden versenyzőt a színpadra szólítanak. Mikor már a harmadik helyezett fennt állt a dobogón, és biztosra vehettem, hogy az első kettőben benne vagyok, már szinte görcsben volt a kezem, annyira szorítottam. Ilyenkor már az ember mindent megfogad magában és bármit megígér, ha az segít abban, hogy a következő név ne az övé legyen. Én is ígértem fűt-fát, hátha…. ilyenkor semmi másra nem tudok figyelni, nem érdekel, hogy mit kap, melyik cég mit ajánlott fel, minden ilyen információ csak áthalad a fülemen, egyetlen dologra tudok csak koncentrálni, hogy ne az én nevemet halljam. És amikor így történt, akkor hihetetlenül boldog voltam. Megfogadtam azt is, hogy nem sírok (többé-kevésbé sikerült), helyette Laurát ölelgettem. El sem hittem, hogy újra mehetek Münchenbe és újabb lehetőséget kapok az európai mezőnyben bizonyítani. Végül engem is kiszólítottak a dobogó legmagasabb fokára, Laurával megküzdöttünk az ingatag talajjal és boldogan vettem kezembe a kupát, az oklevelet, a gyönyörű virágcsokrot és persze a rengeteg ajándékot. Próbáltam kiélvezni a Queen dalát, majd lefelé is megküzdve az imbolygó dobogóval, visszasoroltunk, hogy átadjuk helyünket az Épített kategóriának.
Hosszú volt a névsor, több, mint 20 versenyző volt. Közben nézegettem az új szerzeményt és feltűnt, hogy a kupámon Épített kategória szerepel. Gyorsan megkérdeztem a többi helyezettet, ők is azt kapták, kissé tanakodtunk, hogy most szóljunk-e, de inkább úgy döntöttünk, hogy majd a pezsgőzésnél cserélgetünk.
Közben fokozódott a hangulat, közeledett dobogó és két emberért is szorítottam: Németh Regi és Alexa még oklevél nélkül voltak. Nagyon örültem, amikor Reginát bronzérmesként szólították, már több éve látom a munkáit és hihetetlen iramban fejlődik, megérdemelte az elismerést. Következett a további izgalom, vajon Virág vagy Alexa lesz a győztes…. bár Virágot is nagyon szeretem és szép munkát készített, remélem senki nem orrol meg rém, ha azt mondom: drukkoltam, hogy Alexával együtt, ismét Cesaros csapat utazhasson Münchenbe. És itt is jól szorítottam, Alexa szerezte meg a győzelmet, így együtt utazunk ősszel.
Boldogan koccintottunk, én, aki egyáltalán nem iszom, szinte egy kortyra döntöttem le a pohár pezsgőt, majd az egyik sarokban rögtönzött fotóstúdióba büszkén mutattuk az okleveleket, kupákat és versenymunkákat.
Kezdő, tipes kategória:
1. Nagy Erzsébet
2. Dávid Barbara
3. Turbucz Tímea
Kezdő, épített kategória:
1. Hunyadiné Rácz Réka
2. Iványi Hajnalka
3. Nagy Rita
Profi, tipes kategória:
1. Darabos Évi
2. Barsi Timi
3. Bozó Éva
Profi, épített kategória:
1. Snóbl Alexa
2. Halász Virág
3. Németh Regina
A Cesar’s standnál jó hangulatban készültek a csoportképek, majd átmentünk egy közeli étterembe megünnepelni a sikeres napot. A szakács ugyan jó alaposan megváratott minket, de ennek köszönhetően addigra mér farkaséhesek voltunk és mind egy szálig bedörgöltük a vacsit. Jót beszélgettünk, majd hazafelé vettük az irányt, hiszen a másnap is munka várt ránk: bemutatókat, előadásokat kellett tartanunk.
Otthon azonban nem bírtam magammal, utáltam a miniatűr körmeimet, így este még gyorsan leáztattam őket, másnap pedig korán keltem és mire a párom felébredt, már szép kis stiletto körmökkel tündököltem – igaz félkészek voltak, megreszelni már nem volt időm. Kipróbáltam az új Cesaros effekt porokat, persze lila színben és a jobb kezemmel készített köröm is egészen jól nézett ki. Mivel időre kellett mennem a standunkhoz, némi formareszelést már csak a kocsiban tudtam beiktatni (persze nem én vezettem 🙂 ), és mivel lelkes volt a többi bemutatózó csapattag, a standon a háttérben be tudtam fejezni. Mivel több hónapja mini körmeim voltak, ezért nagyon furcsa volt fogni velük, de az első pillanattól imádtam őket. Végül egy elszabadult helyre gyorsan le is ültem és gyártottam a jó kis körmikéket, míg megérkeztek a többiek és evvel az én műszakom pedig lejárt. Picit ma is körbenéztünk a standokon, majd megérkezett az előadáshoz a modellem, Fruzsi. Pont kezdtem volna összepakolni az előadásomhoz, de ekkor kaptuk a hírt, hogy kb. ¾ óra csúszás van a programban, így biztos nem fogjuk tuni elkezdeni időben. Az előadást Emesével közösen tartottuk volna, de ő a csúszást már sajnos nem tudta megvárni, így ő kénytelen volt visszamondani, pedig nagyon jó kis pipe körmöket készített. Mire utolsóként, a zárás előtt nem sokkal sorra kerültem, már a kiállítókon kívül csak pár látogató volt jelen, de ez nem vette le a kedvem attól, hogy nekiálljak az edge alapra készített porcelán virágaimhoz. Igyekeztem azt hangsúlyozni, hogy a nagyon mutatós mintához nem kellenek feltétlen órák, így kb. 10 perc alatt kompletten készen volt a minta. Ezúton is köszönöm azoknak a nézőknek, akik olyan sokáig ott maradtak és megvárták a bemutatómat.
Fáradtan, de nagyon boldogan indultunk haza, otthon pedig első dolgom volt beírni a naptáramba október 23-ra: München, Európa Bajnokság.
Szeretném megköszönni a felkészülésemben nyújtott pótolhatatlan segítséget Gacsal Marcsinak, Koppányi Emesének, Mátyás Évinek és Sándor Adriennek, hálás vagyok minden egyes jótanácsért!
Köszönettel tartozom modelleimnek, akik mindig türelmesen végigülik az órákig tartó gyakorlásokat: Judit, Zsófi, Brigi, Kata, Dóri, Lilla köszönöm a segítségeteket!
Köszönöm Laurának, aki rendíthetetlenül jön velem a versenyekre, türelmesen kivárja a zsűriablak előtti sorokat, étlen-szomjan tűri a zsűrizést amíg végleg ki nem engedik és fáradtsága ellenére is velem tud örülni. Lau, nem tudok Neked elég hálás lenni! (még ha szerinted nem is nagy ügy 🙂 )
Köszönöm Gáborodnak is, hogy bírja a liquid szagot – kezd szerencsét hozni nekem, úgyhogy jobb lesz, ha szokja az aromát :))
És nagyon köszönöm az Én Gáboromnak, hogy mindig mellettem áll, akármilyen korán is van, ő csak hoz-visz minket, reggelit szerez, biztosítja az egyre növekvő kabalasereget és mindig, mindig tartja bennem a lelket…. és persze fotóz 🙂
Gratulálok a verseny összes résztvevőjének, gratulálok a dobogósoknak és persze Alexának, akivel októberben Magyarországot képviselhetjük az Európa Bajnokságon. Szurkoljatok nekünk! 🙂