A továbbképzéseket a mai napig fontosnak tartom, ezért is örültem nagyon, amikor megtudtam, hogy Berki Erika és Aljon jóvoltából Valentina Denisenko ismét Magyarországra látogat. Az év első hónapjai gyorsan elteltek, így azon kaptam magamat, hogy lassan el kell kezdenem összepakolni a dolgaimat a képzésre. Pénteken délután a körmös bőröndbe bepakoltam az alapanyagokat és az eszközeimet, az utazóbőröndbe pedig a ruhákat és egyéb holmikat és izgulva vártam a reggelt az induláshoz.
5 óra előtt csörgött az óra, így rövid készülődés és néhány apróság bepakolása után, valamivel fél 6 után elindultam. Az időjárás nagyon borongós volt, az eső pedig szakadt, de hétvége lévén nem nagyon volt forgalom és mivel hamar világosodott, elég jól tudtam haladni. Furcsa volt, hogy a sok vidéki tanfolyam után, ahol én szinte mindig csak utas szoktam lenni, most én vezettem. Kissé talán féltem is, hogy milyen lesz a társaság, milyen lesz a hangulat, de nem tudtam nagyon belemerülni a gondolataimba, mert az autópályáról letérve rettenetesen rossz minőségű útra keveredtem, ami tele volt lyukakkal és csak az út közepén tudtam menni, azt is csak óvatosan. Nagyon kellett koncentrálnom, ugyanakkor izgalmas volt, hogy odatalálok-e, mert a képzésnek megadott helyre sem a gps, sem az internetes térkép nem talált bekötőutat. Emiatt azonban kár volt izgulnom, mert nagyon jól ki voltak táblázva a „birtokok”, így valamivel 7 óra után megérkeztem az Ádám tanyára. Elfoglaltam a szobámat és újabb izgalom következett: a kétágyas szobában vajon ki lesz a szobatársam?
Eredetileg 8 óra volt megadva az érkezéshez, így kicsit körbesétáltam a tanyán, megismerkedtem a lovakkal és készítettem néhány képet. Közben összefutottam néhány ismerőssel, akik este érkeztek és hamarosan elkezdtek az aznap érkezők is szállingózni. Többen már eleve párban jöttek, így az „egyedülállóak” véletlenszerűen kerültek a szobákba, így én Nagyné Kovács Gabival osztozkodtam. Sok időnk nem volt az ismerkedésre, mert a tanulás 9 órakor kezdődött, így izgatottan elfoglaltuk a helyünket. Én Gabó, Kun Zsuzsi és Malekné Vigh Mari között foglaltam helyet.
Az első napon egy jó adag elméleti anyag után a klasszikus, négyszögletes francia köröm újfajta elkészítési módját tanultuk meg, amit Valentina talált ki. Miután megmutatta, hogy mit és hogyan kell csinálnunk, mire kell majd figyelnünk, saját magunkon gyakoroltunk. Ez kicsit rossz volt, mert nem tudtunk rendesen támasztani, az egyik oldalhoz nehezen fértünk, de nagyon jó volt abból a szempontból, hogy mindent éreztünk így gyorsan megtanultuk, hogy hatékony és mégis fájdalommentes a technika. Az igazat megvallva, ahogy Valentinát néztem a bemutató közben, arra gondoltam, hogy ez nem is annyira vészes, nem lesz gond. Hát bizony tévedtem, a megszokott, begyakorolt mozdulatokat nagyon nehéz volt levetkőzni, de nagyon igyekeztem. Ebédig elértük, hogy fent volt néhány köröm, így délután folytattuk a munkát a bereszeléssel. Szinte hihetetlen volt, de 5 köröm elkészítésével elment az egész napunk, így a vacsoraasztalhoz kissé kimerülten ültem le.
A szervezők a tanfolyam előtt írták, hogy az előző csoport kis ajándékkal kedveskedett Valentinának és ha gondoljuk, ezt a hagyományt folytathatjuk. Ez nekem nagyon szimpatikus volt, így vettem neki egy kézzel készített, Ibolyából készült szappant, aminek fenséges illata volt, remélem, hogy ő is örült neki 🙂
Elvileg a vacsorával véget ért az aznapi tanfolyam, de mi nagyon lelkesek voltunk, így még utána is gyakoroltunk, ahol és akin éppen tudtunk. Volt, aki a maradék saját körmeit építette fel, voltak, akik egymáson gyakoroltak. Mi négyen (Gabó, Zsuzsi és Mari) egymáson gyakorolgattunk és mire befejeztük a munkát, már 10 óra is elmúlt, így gyorsan ágyba bújtam és pillanatok alatt elaludtam.
A második nap már az edge jegyében telt. Ismét rengeteg elméleti tananyaggal indítottunk, rengeteget rajzoltunk és annak ellenére, hogy Valentina nem beszélt angolul, hanem Aljon fordította oroszról (ezúton és köszönöm neki a kitartó, reggeltől estig tartó tolmácsolást 🙂 ), nagyon jól érthető volt minden és minden fontos dolgot meg tudtunk tanulni. Erre a napra már modelleket kaptunk, amiért külön köszönet jár Aljonnak, aki a környékbelieket mozgósította és nagyjából csak a mi csoportunknak 20 modellt biztosított.
Mivel a technika első napjánál tartottunk, ezért egy modellen ketten dolgoztunk. Gondoltam is magamban, hogyha délelőtt megcsináljuk az 5 körmöt, akkor mi marad délutánra? Ismét optimista voltam, mert nagyjából 1 órán keresztül csak sablonoztunk. Félelmetes volt első látásra, hogy mennyi mindenre is kell figyelnünk. Amikor már viszonylag jól ment mindenkinek a sablonfelhelyezés, Valentin megmutatta, hogy hogyan is készül az edge köröm. Közben rájöttem, hogy mi is zavart engem már előző nap is: Valentina gyönyörű körmei, amikről a bemutató közben szinte alig tudtam levenni a szememet. Rengeteg szempont és szabály került elő, amire mind figyelnünk kell, így a bemutató után egy kicsit félve kezdtem el az építést, ami ráadásul rettentően lassan ment. Ebédre 4 köröm készült el, így a félelmem ellenére délután sem maradtunk munka nélkül, egészen vacsoráig reszelgettem. Ahhoz képest, hogy egy teljesen új technikával először készítettem edge-t, egészen jól sikerült, de volt egy hiba, ami rettentően zavart, így eldöntöttem, hogy másnap mindenképpen kijavítom. Vacsora után ismét egy kis extra gyakorlás következett így ezen a napon sem feküdtünk korán és ismét nem kellett sokat forgolódnom elalvásig.
A harmadik napon ismét maradtunk a francia edge-nél és azt hiszem, mindenki azon volt, hogy az előző napon becsúszott hibákat kijavítsa. Ekkor ért a meglepetés, hogy másnap 10 körömre kell elkészítenünk, ami egy vizsga lesz, ami azt jelenti, hogy a megadott szempontok alapján le fogják pontozni a körmöket, a mai napon pedig erre a vizsgára készülünk.
Még mindig ketten dolgoztunk egy modellen, de jól látható volt a fejlődés: míg előző nap ebédre átlagosan 4 körömmel készültünk el, ezen a napon már a reszelést is elkezdtük, így ebéd után már csak a finomításra kellett fordítanunk az időnket és nagyjából 4 órára végeztünk. Ezután következett a pontozás, ami sajnos nem lett annyira jó (jó versenyző lévén minden egyes joggal levont pont bosszantott), az előző napi hibákat nagyjából kijavítottam, de jött helyette másik. Mire mindenkinek kialakult a pontszám lassan készülődhettünk is a vacsorához. Ezután ismét egy kis nevetgéléssel egybekötött plusz gyakorlás következett, de én már éreztem magamon a három fárasztó nap hatását, ezért amennyire tehettem, korán ágyba bújtam.
Gyakorlatilag olyan szoros volt a program és annyira le voltunk foglalva, hogy a családdal alig-alig, de még a párommal is csak reggeli előtt és vacsora után tudtam beszélni, bár ebben közre játszott az is, hogy normális térerő csak a szobában volt. Szóvá is tették, hogy nagyon elfoglalt vagyok, de hát tényleg ez volt a helyzet – dolgoztunk reggeltől estig 🙂
A negyedik volt számomra a legizgalmasabb nap. Azért, hogy ne legyen semmi gond a modellekkel, Aljon és Erika kitalálta, hogy sorsolni fogjuk őket. Sajnos nem kaptam túl jó modellt, mert annak ellenére, hogy nem igazán izzadt a keze, a sablon nem akart egy helyben maradni és ennek köszönhetően a vizsgamunkám nem úgy sikerült, mint ahogy szerettem volna. Amire viszont nagyon büszke vagyok, hogy az előző napi 1 pontos mosolyvonalamat sikerült feltornásznom a maximum, 10 pontra. Az időn ezen a napon is rengeteget javítottunk, míg előző nap 5 köröm készült el, ma ugyanannyi idő alatt 10 körömmel végeztünk.
Miután elkészültünk, a modellnek nagyon alaposan kezet kellett mosni, nekünk pedig le kellett takarítani az asztalt és következett a legizgalmasabb pillanat, a pontozás. A sablon elcsúszása miatt sajnos néhány nagyon látványos hibám volt, ami miatt szomorú voltam, a kapott pontszámnak viszont nagyon örültem, mert ezt a hibát leszámítva, alig kaptam levonást és a vártnál jóval magasabb lett az összesített pontom.
Miután Valentina mindenkit értékelt összepakoltunk és izgatottan vártuk az „eredményhirdetést”. Itt Valentina mindenkinek elmondta a hibákat és azok kijavításának a módját és átadta a képzésről szóló gyönyörű oklevelet és egy reszelőt, amit azonnal dedikáltattunk vele.
Ezúton is szeretném megköszönni mind a három modellemnek, akik segítségemre voltak a tanfolyami gyakorlások során.
A megszerzett oklevéllel arra kaptunk felhatalmazást, hogy a Valentina által kitalált és levédetett Edge formát a szalonban és bemutatókon elkészíthessük, azt viszont hangsúlyozták, hogy ez senkit nem jogosít fel arra, hogy tanfolyamon oktathassa. Ahhoz, hogy valaki oktathassa is a technikát, egy nem túl bonyolult folyamaton kell véghaladni és külön engedélyt fog rá kapni Valentinától. Ezen egy picit megrökönyödtem, hiszen pontosan azért mentem el a tanfolyamra, Valentina párja, Andrej azonban elmagyarázta, hogy a levédetés hogyan és miért is történt és be kellett látnom, hogy az ő álláspontjuk teljesen logikus, csak mivel nálunk ez nem szokás, első hallásra furcsa volt, de elfogadtam.
A vacsora utáni esti gyakorlást én kihagytam és inkább csak beszélgettem és jókat nevettem az újonnan érkezetteknel, akik már este lejöttek a másnapi díszítő képzésre.
Az ötödik nap reggelén Andrej kihívott minket (a „szokásos” négyes fogatot: Gabót, Marit és Zsuzsit), hogy beszélni szeretnének velünk. Elmondták, hogy azt látták rajtunk, hogy nagyon jól sikerült elsajátítanunk a technikát, látják bennünk a szorgalmat, hogy ezt a tudást még tovább fejlesszük, ezért felajánlották nekünk, hogy nem kell végigjárnunk az oktatáshoz szükséges utat, hanem megkapjuk tőlük a hivatalos engedélyt, hogy az Edge technikát tanfolyamon oktathassuk. Mondanom sem kell, hogy leesett az állam, mert miután előzőleg elmondták ennek a menetét, egyáltalán nem számítottam rá. Emellett hatalmas megtiszteltetés, hogy Magyarországon mi vagyunk az elsők, akik ezt a felhatalmazást megkapják. Nagyon boldog voltam, alig vártam az estét, hogy elújságoljam a páromnak.
Akrilfestékkel készítettünk nonfiguratív mintákat. Elképesztő volt látni, hogy Valentina mennyira jól kezeli az ecsetet, neki mindegy volt, hogy húzza vagy tolja, mindig hajszálvékony vonalat tudott húzni és mindezt olyan sebességgel, hogy én néha lerajzolni nem tudtam olyan gyorsan, mint ahogyan ő készítette. Két csoportra voltunk osztva így körbe tudtuk állni Valentinát, aki kettesével mutatta meg a mintákat, amit mi több-kevesebb sikerrel próbáltunk elkészíteni . Az idő nagyon gyorsan , ugyanakkor jókedvűen rohant el, még csak 2 körömmel készültünk el, amikor máris ebéd volt így kútba esett az a tervünk, hogy vacsora előtt beugrunk Kerekegyházára vásárolni. Tudomásunkra jutott ugyanis, hogy tavaly Valentina egy itteni kis boltban nagyon jó, körmözéshez is használható gyöngyöket, köveket vásárolt és midenképpen mi is szerettünk volna belőle.
Vacsoráig 8 mintát készítettünk el, amiből nekem abszolút kedvencem volt a cicafejet kissé ferdén ábrázoló minta. A lelkesedés ma sem hagyott alább, legalább 9 óráig ezen a napon is gyakoroltam, de kénytelen voltam otthagyni a kitartóbbakat, mert már nagyon fáradt voltam. Úgy tűnt, hogy a díszítés sokkal jobban kimerít, mint az építés, bár az is lehet, hogy egyszerűen 5. nap végére már fáradtam.
Megbeszéltük a lányokkal, hogy zsákmány nélkül nem térhetünk haza, ezért reggel korán kelünk és utolsó lehetőség ként nyitásra odamegyünk a boltba. A kimerültséget jelezte, hogy ezen a reggelen nem ébredtem fel a telefon ébresztőjére sem, így Gabi keltett. A „csodaboltban” nagyon sok, szebbnél szebb kőre, gombra és egyéb hasznos holmira tettem szert, így boldogan indulhattunk vissza, hogy lesz vásárfia az otthoniaknak 🙂
Gyors reggeli után nekikezdtük az utolsó napnak, ahol szebbnél szebb virágokat tanultunk. Miközben sorra készültek a minták, kissé vegyes érzelmekkel gondoltam arra, hogy este már otthon leszek. Egyrészt örültem, mert már nagyon hiányzott a párom és valóban, a 6 nap alatt nagyon elfáradtam, másrészről jól éreztem magamat, rengeteget tanultam és sajnáltam, hogy vége van.
Miután mindenki szépen lassan elkészült a munkával, elkezdtünk összepakolni és mindenki elindult körbe szemügyre venni és lefotózni egymás munkáit.
A nap végén Valentina átadta az okleveleket, aki még csak a díszítőn volt, annak a díszítésről, nekünk pedig, akik már túl voltunk a technikai képzésen egy másikat is, ami a klasszikus francia technikáról szólt. Valentina elmondta, hogy nagyon ügyesek voltunk és öröm volt minket tanítani és azt hiszem, hogy nem csak a magam nevében mondom, hogy ez kölcsönös volt. Valentinában egy nagyon kedves embert ismertem meg, hatalmas tudással, amit szívesen ad át a tanulóknak.
Vacsora előtt még elkészült a csoportkép és a legtöbben néhány privát fotót is készítettünk Valentinával közösen.
Ezután elköltöttük az „utolsó vacsoránkat”,ami csülök és annyira jól sikerült, hogy elvitelre is kértem egyet a páromnak. Az utolsó korty, isteni málnaszörp lehörpintése után elbúcsúzkodtam a többiektől és útnak indultam.
Szeretném megköszönni Berki Erikának és Aljonnak a kiváló szervezést, azt a sok fáradságos munkát, ami lehetővé tette, hogy Valentinától tanulhassunk, remélem, lesz még rá lehetőségem.
Külön köszönet illeti meg az Ádám tanya személyzetét, különösen Ottót, a felszolgálót, aki 1 nap alatt megtanulta nem csak a nevünket, de azt is, hogy ki kéri szódával vagy mentesen, jéggel vagy jég nélkül a málnaszörpit és a fergeteges szakácsot, aki amellett, hogy istenien főzött ránk és egy percig sem hagyott minket éhezni, minden külön kérésünket maradéktalanul teljesített, legyen az extra adag saláta vagy hal helyett csirkemell. Ha bármikor erre járunk, akár átutazólag is, biztosan be fogok térni!
Fárasztó, de tartalmas 1 hét áll mögöttem és nagyon várom a következő ilyen lehetőséget.