Itt jártunk – 2009.10.23-25. – München – Beauty Forum – Európa Bajnokság

A 2009. Október 4-i Magyar Bajnokság után csak 1 pihenőnapot engedélyeztem magamnak és kedden már el is kezdtem a gyakorlást a 3 hét múlva kezdődő müncheni Európa Bajnokságra. A modellt most nem bíztam a véletlenre, ezért már jó előre leegyeztettem Laurával, aki örömmel vállalata a feladatot. Az idő rövidsége kissé megrémisztett, így kemény tempót kellett diktálnom: hetente 4 gyakorlás, 2 alkalommal pedig tréning Adriennel. Ahogy fogyott az idő, úgy kezdtem bepánikolni, a gyakorlások nem sikerültek túl jól és ott lebegett a fejem felett a düsseldorfi kudarc. Adrienn szüntelen biztatott, amiért nagyon hálás vagyok neki, holott tudtam jól akkor is, a tréninges körmök egy külföldi versenyhez mérten csapnivalóak voltak, mégis jólesett, hogy legalább néhány pozitív dolgot tudtunk találni és az előző hibákat sikerült javítgatni.

A napok rohamtempóban teltek és elérkezett az utolsó gyakorlás is, ami eddig mindig rosszul sikerült és ez szerencsét hozott a versenyeken. Ez sem volt kivétel, a különbség csak az volt, hogy most az előző gyakorlások sem voltak jók, így a gyomorgörcs szinte állandósult, miközben elkezdtem bepakolni a táskámat.

Sokféle műkörmös versenyt rendeznek itthon és külföldön is. Minden év októberében kerül sor az Európa Bajnokságra, amit idén is Münchenben rendeztek meg és az itthoni elődöntőn első helyezést elérő két versenyző vehet rajta részt tip és épített kategóriában. Az építő versenyt 24-én szombaton rendezték meg, mindkét kategóriát egyszerre.
Bár a düsseldorfi versennyel ellentétben itt a szállást a szervező cég intézte az időbeosztásunkat már előre kitaláltuk: pénteken hajnalban indulunk, útközben megállunk Salzburgban és délután érkezünk Münchenbe. Szombaton verseny, vasárnap pedig rövid látogatást teszünk a kiállításon, majd indulunk haza. Az út az útvonaltervező szerint kb 7 órát fog igénybe venni, így nem terveztük túl koránra az indulást és modellemet végül ½ 7- kor vettük fel.

Az autópályán a határ felé kezdett csak nőni a forgalom, valószínűleg a hosszú hétvége miatt és a határ előtti benzinkúton már hosszú tömött sorokban álltak az autók. Tankolás és némi reggeli után nekivágtunk utunk külföldi szakaszának. Az idő szerencsére kegyes volt hozzánk, néhány nagyobb ködfoltot leszámítva nagyon szép idő volt, így újra megcsodálhattuk a gyönyörű osztrák és német tájakat. Az autóban többször is elszunyókáltunk, így véleményünk szerint elég hamar Salzburga értünk, bár páromnak kicsit más volt a véleménye, amikor kiszállt a volán mögül.
Kis kavarodás után találtunk egy parkolóházat, ami egy szikla belsejébe volt kiépítve és hosszú keskeny folyosók vezettek a sziklán kívüli világhoz. Sajnos nem volt túl sok időnk a városnézésre, így a papírra felírt 7 látnivaló közül végül a közelben lévő dómot választottuk. A belvárosi kis utcák nagyon szépek és hangulatosak voltak, így annak ellenére, hogy csak a dóm tér körül tettünk egy kisebb sétát, nagyon tetszett a város és eldöntöttük, hogy egyszer még ide eljövünk. A séta közben az elmaradhatatlan salzburgi Mozart csokikon kívül egy jegesmedvés sapkára is felfigyeltem és hogy legyen valami motivációm, megegyeztünk a párommal, hogyha a dobogón végzek, akkor visszajövünk érte. Sajnos a verseny előtt 1 nappal már nem nagyon tudok másra koncentrálni ezért folyamatosan ösztökéltem kis csapatunkat, hogy haladjunk az autó felé. A salzburgi pihenő után visszatértünk az autópályára és meg sem álltunk Münchenig.

A szállodát München külvárosi részében hamar megtaláltuk és már kívülről látszott, hogy jól fogjuk érezni benne magunkat: elegáns business hotel, üveglifttel, modern berendezéssel és szép panorámával. A recepción kellemes meglepetést jelentett a magyarul beszélő recepciós hölgy, mivel így könnyebb volt tisztázni az apróbb részleteket.
Elfoglaltuk a szobánkat, ahol különlegesség volt a látványzuhanyzó majdnem a szoba közepén és mivel Laura a Kék Gyémánt kupa győztesével került egy szobába, örült, hogy ők nem ilyet kaptak.
Rövid szusszanás után nekiálltunk leszedni Laura körmét és a magam megnyugtatása miatt 1-2 még utoljára gyakoroltam rajta és láss csodát, meglepően jól sikerültek. Közben befutott a Beauty csapat másik, repülővel érkező része is. Annak ellenére, hogy elég sokat aludtunk az autóban, az utazás mégis fárasztó volt, ezért hamar takarodót fújtunk, hogy másnap frissen futhassunk neki a nagy napnak.

Szerencsére a szervezők a magyar versenyekhez képest későre, 9:30-ra tették a regisztrációt, így egészen 6-ig aludhattunk és még egy gyors reggelire is volt időnk. Előkészítettem Laura körmeit és elindultunk a konferencia központ felé, ami kb. 20 percnyire volt a szállásunktól.
A Beauty rendezvényeknél megszokott módon itt is egyszerre volt a fodrász, kozmetikus és körmös kiállítás. A két főépületben voltak a fodrászok és a kozmetikusok, ettől picit távolabb, egy kisebb csarnokban rendezték meg a körmös kiállítást és emellett egy különálló épületben kapott helyet a verseny. Ez az épület valaha egy gyár lehetett és a mostani berendezéseiből ítélve, hétköznapokon diszkóként funkcionálhat.
Szokásomhoz híven jóval a regisztráció kezdete előtt ott voltunk és felmértük a terepet, ahol kellemetlen meglepetés ért, az általam számított 18-20 helyett majd 50 asztal volt felállítva. Több versenyző is úgy gondolta, hogy inkább előbb érkezik, így a szervezők engedve a nyomásnak kicsit hamarabb megkezdték a regisztrációt. Amikor kihozták a 20 zászlót, kissé megnyugodtam, mégsem 50 emberrel kell megmérkőzni. A regisztrációnál a magyar zászló mellé Laura fekete én pedig egy fehér Beautys pólót kaptam, mivel semmilyen reklámot nem viselhettünk. Próbáltunk hűvösebb helyet keresni, ami nem volt túl nehéz, hiszen mindenhol jéghideg volt. Pár perccel később megérkezett Emese és a magyar csapat több tagja is. A gyors kipakolás után a szervezők ismertették a főbb szabályokat, majd pontban 10:30-kor elindították a versenyt.

A rettentő hideg miatt az anyag nagyon lassan kötött, de ami még rosszabb volt szegény Laurának szinte érzéketlenné fagytak az ujjai. Az idő nagyon hamar eltelt és mivel kicsit csúszásban voltam, számomra nagyon hamar kezdtek el visszaszámolni. A versenyidő lejárta után kihúztuk a modellszámokat és mivel nekem a 13-as egyáltalán nem szerencsétlen szám, örültem, mikor modellszámként ezt húztam. A versenymunkám sok mindenben nagyon jól sikerült, de persze most is akadt néhány bosszantó hiba, így azon fog majd múlni a verseny, hogy ki mennyit hibázott. Mielőtt kiküldtek volna a versenyterületről, mindenki próbálta felmérni az erőviszonyokat és gyorsan megnéztük egymás munkáját. Emese egyvalakit kiemelt, akire figyelni kell, ez pedig a tavalyi második helyezett svéd lány volt, aki most is szép munkát készített.

Amíg a modelleket zsűrizték, mi benéztünk a kiállítótérbe, ahol néhány perc után szinte zsongott a fejünk a sok szép nyitott tégelytől. Mivel eléggé izgultam az eredmény miatt gyorsan haladtunk a standok között és amilyen gyorsan csak tudtunk, mentünk vissza a „körömgyárba” és a standoknál a nézelődést inkább másnapra halasztottuk. Közben, az építő versenyhez képest a jóval látványosabb német díszítő bajnokságot is zsűrizték, ahol eltöltöttük a maradék időt. Az öt zsűri szép lassan végzett a munkával és elengedték a modelljeinket. Mivel egyszerre szakadt ránk az elmúlt hetek fáradsága, megpihentünk a kényelmes fotelekben, majd kipakoltunk az autóba és szép lassan elindultunk az egyik főépületben lévő Beauty point-hoz, ahol a versenyek eredményhirdetései lesznek. Itt épp a make-up verseny díjátadása zajlott, ahol szerencsére volt kiért szurkolni és üdvrivalgásba törtünk ki, amikor Sándor Zsuzsanna a képzeletbeli dobogó harmadik fokára állhatott. Kis technikai szünet után, behozták a műkörmös versenyre készített kupákat, amit ha verseny előtt megmutatnak talán még vehemensebben küzdök érte, mert nagyon szépek és különlegesek voltak. A ceremónia zsűritagok bemutatásával kezdődött, ahol ismerősként Mátyás Évát fedeztük fel. Ezután egyesével felhívtak minden versenyzőt a színpadra, majd a harmadik helyezettől visszafele szólították a versenyzőket először a tipes kategóriában. Nagyon drukkoltunk Emesének, hogy sikerüljön győznie és végül a magyar szurkolók tapsvihara közepette, ő állhatott a színpad közepére.
A megkönnyebbült mosoly után ismét nehéz pillanatok következtek, épített kategóriában is elkezdték a visszaszámolást. Miután a svéd lányt másodiknak hívták ki, eszembe jutott Düsseldorf és összenéztünk a párommal, vagy nagyon örülünk vagy nagyon nem. A hangulat fokozása képpen, a nevet rajtő kis boríték kinyitása előtt megszólalt a hangosbemondó, ahol majd 1 percig tájékoztatták a látogatókat valamiről, már azt hittem sosem lesz vége. Amikor végre elhallgatott a hang kinyitották a borítékot és az én nevemet mondták. Nagyon boldog voltam és szinte el sem hittem, hogy az én munkám tetszett a legjobban a zsűrinek. Laura is feljött a színpadra és azt hiszem büszkén „feszített” Európa Bajnok körmeivel. Megölelgettem, hisz sokkal tartozom neki és büszkén vettem át az oklevelet és a gyönyörű üveg trófeát. Ezután elözönlötték a színpadot a nézők, mindenki fotózott és nagy meglepetésemre ott volt a Cesars’s Secrets vezetője Ina-Maria Schmid is, akinek azt hiszem nagy örömet szereztünk és büszkén álltunk össze a csoportképhez.
Ezután a szervezők gyorsan betessékeltek minket a fotóstúdióba, ahol míg vártunk, volt időm átnézni a pontozólapot. Az elérhető 900 pontból 820-at szereztem és ezzel 77 ponttal megelőztem a második helyezettet, az átlag pont pedig 600 körül volt. A stúdióból kiszabadulva készítettünk még néhány képet, majd boldogan indultunk a szállodába felkészülni az esti mulatozásra.

A csapat a belvárosban lévő Augustiner étterembe gyűlt össze, ahol finom májgombóc leves, ropogós csülköt, kacsát és káposztát ettünk, desszertként pedig, mivel már dugig ettük magunkat 4-5-en osztoztunk egy adag smarnin közben pedig vígan sztorizgattunk az elmúlt hét eseményeiből. A nagyon fárasztó nap után a kis társaság hamar elindult az ágyikó felé és hálásak voltunk, hogy az óraátállításnak köszönhetően 1 órával többet alhatunk.

A plusz 1 órát mindenki ki is használta, az előző napi koránkelés után 10 óra környékén szállingóztunk az étterembe és bepótoltuk az előző napon el nem fogyasztott reggelit is. A szobát délig kellett elhagyni, amit ki is használtunk, mert még Laura hosszú versenykörmeit emberibb, hordható formára kellett hozni. Talán először fájt a szívem, amikor csiszológéppel nekiestem az előző napi munkámnak, de bíztam benne, hogy sok szép képet készítettünk róla.

Mivel a díszítő versenyszámot vasárnap rendezték és tudtuk, hogy az esti eredményhirdetést sajnos nem várhatjuk meg, ezért igyekeztünk ,hogy még a verseny vége előtt odaérjünk és szurkolhassunk Krisztinek és Anitának, akik a „Nemzetek Karneválja” jeligére készítettek gyönyörű, Magyarországot bemutató körmöket. Érdekes volt látni, hogy két fiú modell is bevállalta, hogy beül a lányok közé és hagyja, hogy igazán méretes körmöket készítsenek nekik és mindenféle mütyüröket aggassanak rájuk. Mint kiderült, ez a szervezőket is meglepte, hiszen minden versenyen, ha a modellnek mosdóba kell menni a szervezők kikísérik és egyrészt segítenek a kigombolkozásban másrészt felügyelik, hogy semmi szabálytalan ne történjen ott. Igen ám, csakhogy az összes szervező hölgy volt, így amikor a páncélos lovag jelezte, hogy meglátogatná a mosdót, ezt a megtisztelő feladatot, Varga Dóri, mint felügyelő kétségbeesett tekintete láttán párom vállalta magára. A verseny végéig ismét ellátogattunk a kiállítótérbe és hogy ne térjek haza szuvenír nélkül kaptam egy szép zselés ecsetet és egy modellek kínzására alkalmas zselé hajlító csipeszkészletet. Laura nagyon örült, amikor mondtam, hogy ez porcelánhoz nem lesz jó. 🙂
Ismét, már kicsit nyugodtabban végigjártuk a standokat, de sok időnk most sem volt körülnézni, mert a díszítő verseny végére mindenképpen vissza akarunk érni, hogy megcsodálhassuk az elkészült műveket és válhassunk pár szót a magyar lányokkal. Készítettünk néhány fotót, majd elköszöntünk, mivel páromnak dolgozni kellett mennie, Laurának pedig még tanulnia kellett a matekvizsgára és bő 7 órás út állt előttünk.
Bár Münchenből semmit nem láttunk és a kiállításból is csak átfutottuk a körmös szekciót mégis nagyon jól éreztük magunkat és reméljük jöhetünk még legalább egyszer.

Mivel az ígéret szép szó, ezért hazafelé ismét útba kellett ejtenünk Salzburgot, hiszen várt rám a jegesmedvés sapka. Pontosabban nem várt, sőt az egész állvány eltűnt én pedig lesújtva álltam ott, hiszen részemről teljesítettem a feladatot. Szerencsére Laurának eszébe jutott egy másik hely is, ahol láttunk hasonlót. Itt jegesmedvét ugyan nem találtunk, de volt helyette nagyon cuki rénszarvas, akit miután kiszabadítottunk a fogságból, Edwardnak, becenevén Edinek kereszteltünk el.
Immár négyesben vágtunk neki az autópályának és a nagy forgalom ellenére nem sokkal éjfél után hazaérkeztünk. Útközben kaptuk a hírt, hogy Kriszti kategóriájában aranyérmes lett, így már büszkén mondhattuk, hogy a magyarok szinte mindent megnyertek, amit csak lehetett. Ekkor kicsit fájlaltuk, hogy nem lehettünk ott az eredményhirdetésen, de sajnos már messze jártunk.

Nagyon boldog vagyok, hogy végre nemzetközi szinten is bizonyíthattam és méltón képviselhettem Magyarországot. Gratulálok Csörgőné Kiss Krisztinek, Koppányi Emesének, Sándor Zsuzsannának és Zsoldos Anitának az elkészített szép munkákért és az elért eredményekért.

Versenymodellemnek Laurának ezer köszönet a türelméért, a hideggel szembeni ellenállóképességéért és gyönyörű kezéért.
Nagyon köszönöm a felkészülésben nyújtott segítséget gyakorló modelljeimnek: Anitának, Briginek, Katának, Évának és Csillának.
Hálával tartozom Sándor Adriennek a rengeteg segítségért, tanácsért és a biztató szavakért. Emellett köszönöm a támogatást Gacsal Marcsinak, Koppányi Emesének, Mátyás Évának és a Cesars Secrets csapatnak.

Hogy valami rosszat is mondjak a verseny kapcsán, a tavaszi Beautyn az Európa Bajnoki győzelem miatt nem indulhatok épített kategóriában, így kénytelen leszek megpróbálkozni a tipes variációval, ami nagy kihívás lesz, mert ilyet még sosem csináltam. És még kérdezik, hogy nem unom-e már a versenyzést … 🙂

Hozzászólások lezárva.