Itt jártunk – 2009.02.08 – Debrecen – Zselés technikai tanfolyam

Veszprém után következő állomásként Debrecent szemeltük ki. Már jó előre lefoglaltuk a termet, megterveztünk mindent, kitaláltuk az ütemtervet, hogy egy kis városnézésre is jusson idő, de persze az élet legtöbbször máshogy alakul, mint ahogy a kockás papíron mi kigondoljuk.

Mivel Debrecen elég messze van, nem akartunk kockáztatni, hogy a hajnali kelés, majd a több órás út miatti fásultság kicsit is rányomja a bélyegét a tanfolyamra, ezért úgy döntöttünk, hogy lemegyünk szombaton. Így nem lesz gond a fáradtság és egy kicsit megismerkedhetünk a várossal is, hisz mindenhol van valami szép, valami érdekes, amely akár teljesen rabul tud ejteni és többé nem is ereszt el (így jártunk Egerrel, már sok-sok éve). Pár óra böngészés és fórumolvasás után kiválasztottunk egy helyes kis panziót, amely közel volt a sulihoz és az árai is elfogadhatóak voltak. Még 2 hét volt a tanfolyamig, de minden leszervezve, átgondolva, nem lehet gond – gondoltuk mi.

A tanfolyam előtti szerdán és csütörtökön kamari tagként vizsgáztatni mentem egy iskolába, ahol szerda reggel kiderült, hogy egy félreértés miatt nem csütörtökön, hanem szombaton lesz a második vizsganap, amikor is az okj-s tanulóinkat kéne bevezessem a tip zselé rejtelmeibe utána pedig egy debreceni városnézés volt tervben. Telefonálás, egyeztetés, szervezés, után nagy nehezen sikerült mindennek időpontot keresni, de már ekkor látszott, hogy borul minden.

Szombat reggel rendben le is zajlott a szóbeli vizsga, de sajnos itt is bebizonyosodott, hogy ezt az új százalékos értékelési rendszert nem sikerült igazán jól eltalálni – de ez egy másik történet.
Vizsga közben gyors találkozó egy kedves lánnyal, aki műkörömmodellnek jelentkezett, majd bizonyítványosztás után rohanás vissza az oktatótermünkbe pakolni, hogy minél előbb tudjunk indulni.

A kapkodás közben persze mindig kimarad valami, így már csak az úton jutott eszünkbe, hogy nem hoztunk értékelő lapokat, szemeteszsákot, törülközőt és ennivalót sem. A kutyust kitettük egy kis téli szünetre a nagyszülőknél, majd végre Miskolc felé vehettük az irányt. Ugyanis még oda is be kellett ugranunk egy találkozó miatt.

Az út eseménytelen és eléggé egyhangú volt, körülöttünk a nagy sötétség, előttünk pedig az üres autópálya. Szerencsésen megérkeztünk és beköltözés után az első kérdésünk a recepciós hölgyhöz az volt, hogy tud-e ajánlani valami éttermet itt a környéken, ugyanis a reggeli és az ebéd is kimaradt aznap. Mire megvacsoráztunk, már 11 óra is elmúlt így a tervezett városnézésből sajnos egy 15 perces séta lett, de amit ezalatt láttunk Debrecenből, az nagyon kellemes benyomást tett ránk.

Reggel villámgyors reggeli, tisztálkodás, majd irány a suli. Pár perc alatt meg is érkeztünk a GPS jóvoltából egy helyre, ahol azonban csak emeletes házakat találtunk, iskolának azonban a hűlt helyét sem. A GPS eltévedt. Szerencsére egy helybeli férfi kisegített minket, hogy a laktanya után találjuk a Gábor Dénes szakközepet, így még időben megérkeztünk.

Mindig az a legnehezebb pillanat, amikor belépünk a terembe, hiszen hiába egyeztetjük le telefonon, hogy milyen asztalok, milyen székek kénének nekünk, mivel képet általában nem tudnak küldeni, ezek milyensége csak ott a tanfolyam előtt 1 órával szokott kiderülni, amikor már változtatni nem nagyon lehet. Szerencsére ez rendben volt, de azért egy alapos átrendezés ráfért a díszteremre, hogy használni tudjuk.

A tanfolyam menete a már jól beváltak szerint alakult, a nap első felében én mutatok be különböző technikákat, díszítéseket, amik közben átbeszéljük az adott témakört valamint a felmerülő kérdéseket. A veszprémi tanfolyamból okulva beszereztünk egy kisebb monitort, ami kivetítőként funkcionált, hiszen sokkal jobban látja rajta a dolgokat mindenki és én is jobban tudok magyarázni. Bonyolultabb díszítéseket mutattam mint általában a technikai tanfolyamokon és sok minden témát megbeszéltünk, így a tervezett 4 különböző köröm helyett, csak 3 készült el, plusz egy ráadás felületi díszítés.

Eközben párom ismét elment egy kis sétára, hogy pár képet készítsen nekem a városról, ám most extra feladatként szemeteszsákok akár a föld alól történő előkerítése is szerepelt. Sajnos nagyon messze voltunk a központtól, így oda nem jutott el, de az utóbbit rendben megoldotta, így mire elkezdődött a nagy munka, már volt hova rakni a szemetet.

A nap második fele is a megszokott mederben folyt, a lányok dolgoztak én pedig közben folyamatosan próbáltam nekik segíteni, hogy ráérezzenek a megfelelő technikára, kézmozdulatokra. Ezúton is gratulálok mindenkinek, hiszen a végére nagyon szép körmök születtek, így ismét büszkén oszthattam ki a frissen elkészült új megjelenésű okleveleket.

Sajnos ez a nap is nagyon hamar eltelt, így fájó szivvel, fáradtan, de a lányok ügyességének hála egyben boldogan álltunk neki visszaépíteni a termet.

Köszönjük szépen Mindenkinek, hogy ismét kedves embereket ismerhettünk meg és remélem, ti is úgy érzitek, hogy hasznosan töltöttétek ezt a napot!
u.i.: Megyünk szurkolni! 😉

Hozzászólások lezárva.